Múltunk

 A veszprémi református egyház alakulásának időpontját tekintve igen kevés adat áll rendelkezésre. Valószínű, hogy az első magyar király által alapított püspöki szék mindent elkövetett, hogy az új tudomány /reformált tanítás/ be ne vonuljon a városba. Kecheti Márton, aki 1534 óta volt veszprémi püspök, 1538-ban áttért az evangélikus hitre és evangélikus feleséget választott. Ezt a "szégyent" a káptalan úgy akarta helyre hozni, hogy még gondosabb szemekkel őrizte a várost az "idegen" tanoktól. Dévai Bíró Mátyás, ha a városban nem is, a környező kis falvakban prédikált, reformált Kádártán és az egész vidéken és Balaton melléken. A Veszprémi Református Egyházközség létét 1560-tól számítjuk. A gyülekezet első templomának helye ismeretlen.

Bővebben...: A kezdetektől az első templomépítésig

Templomépítés 1784 és 1794-ben:

II. József Türelmi Rendeletének kiadás után néhány hónappal, 1782. január 15-én Tatay Imre Bécsbe megy a kérvénnyel hogy engedélyezzék a veszprémi reformátusoknak a szabad vallásgyakorlatot. Új vallásügyi vizsgálat jön. A klérus ellentmondása miatt a dolog elakad. Kérvényüket felszerelve újra beadják. Tatay megint Bécsbe megy, újabb kifogásokat keresnek. A helytartótanács azonban megadja a szabad vallásgyakorlatot 1783. május 19-én. A templom és a paróchia felépül. Az iskolaépítést ideiglenesen betiltják, de új kérelmükre kegyelmes választ nyernek. A templom 1784-ben, hozzá a torony 1794-ben készül el. A veszprémi reformátusok II. József király iránit hálából a csillaggal kiegészített Habsburg címert helyezik fel a toronyra toronydíszként, amely ma restaurálva a templomban látható.

Bővebben...: Templomépítés 1784-ben, új gyülekezeti házak 1939-ben

Gál Imre halála után, a debreceni anyaiskolának egykori kitűnő növendékét Bátorkeszi Istvánt választotta a veszprémi református egyház lelkészévé 1669-ben. Olyan virágzó hitélet volt ekkor Veszprémben, hogy csakhamar második lelkészről is gondoskodni kellett. Meghívták Bátorkeszi mellé Losonczi Farkas Jánost 1673-ban. Bátorkeszi Istvánt a pozsonyi rendkívüli vésztörvényszék elé idézték, elítélték, gályarabságot szenvedett. S bár a veszprémiek sokáig várták vissza (a végház folyamodik érte, segélyt is küld) 1690-ben megválasztották a helyébe Hodosi Sámuelt. Őt az üldözések során hamarosan várfogságra ítélik. Bátorkeszi István túlélte a gályarabságot, visszatért és Tihanyban lett lelkész.

Bővebben...: Gályarabság és a templom elvétele

 Az 1990-es évben a gyülekezet két lelkipásztor szolgált: Dr Kovach Attila, aki az legújabb korban sorrendben a 3. püspök lelkésze volt a gyülekezetnek és Vajna Lajos gyülekezeti lelkész. Kovach püspök úr püspöksége megszűnése után lemondott lelkészi állásáról, de a presbitérium felkérésére továbbra is vállalta istentiszteletek tartását. Heti váltásban szolgáltak a vasárnapokon Vajna nagytiszteletű úrral, aki a gyülekezeti lelkészi munkát is végezte egymást váltó beosztott lelkészek segítségével. Ekkor alakult újjá a nőszövetség és a cserkészcsapat a gyülekezetünkben. A rendszerváltás után merült fel az a gondolat is, hogy az időközben háromszorosra nőtt városban, annak legnagyobb lakótelepén, épüljön egy új templom a meglévő mellé. A cél az volt hogy a beköltözött reformátusok egyházhoz csatlakozását elősegítse. A Báthory iskolában elkezdődött helyi istentiszteletek tartása. A templom felépítése végül teljes egészében a gyülekezet 1995-ben megválasztott új lelkipásztorára, Niederhoffer Zoltánra maradt, aki feleségével együtt elvégezte az építkezés majd a felújítások nagy munkáit. Mindeközben végezték és végzik az egyházi élet sokféle teendőit.

Bővebben...: A rendszerváltástól napjainkig, templomépítés a lakótelepen, és nagy felújítások a meglévő...

Hitvallásaink

  • 1
  • 2
  • 3

Boldog emberek

Boldog emberek

“Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.“ (Jn 17,17)

Személy1

Személy1

“Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.“ (Jn 17,17)

Személy2

Személy2

A hitoktatók nyolc boldogsága

Boldog az a hitoktató, aki önmagán is derülni tud: élete végéig szórakozhat.
Boldog az a hitoktató, aki rá tud nevetni másokra: hidat ver feléjük.
Boldog az a hitoktató, aki nem tud mindent és nem csinál meg mindent: az Istenre is hagy valamit.
Boldog az a hitoktató, aki mindent komolyan vesz, de nem tragikusan.
Boldog az a hitoktató, aki szórakoztatni is tud és nem mindig oktat.
Boldog az a hitoktató, aki megérti, hogy az a legboldogabb, aki másokat boldoggá tesz.
Boldog az a hitoktató, aki a szomorúakat megvidámítja.
Boldog az a hitoktató, aki meg tudja érteni, hogy az Atya...

Tetejére